Lényeg 1.(2008)

Gondoltam, tán' nem vagyok egyedül az érzéssel, hogya világ kicsit tágasabb, mint a mára - szinte - megszokott művészeti :) formák, stílusok. Ahogy az egyes embert sem azonosítanám egy-egy "pacával" az életet sem szeretném maszatos, miszlikbe szabdalt darabokként látni és élni.

Még ha épp arról is akar meggyőzni minket minden és mindenki, biztos vagyok benne az ember s vele az élet ennél lényegesen több színt hordoz magában - ha nem mindet! Sokszor nem is gondolnánk micsoda világok (terek) vannak bennünk, körülöttünk.

Tán' elnézitek nekem, én ezt az érzést szeretném meghonosítani. Korra, nemre, "fajra" való tekintet nélkül. A véget nem érő szűkítés és szeperálgatás helyett épp az ellenkező irányt, a véget nem érő teret. A fakó helyett a színest, az egyéni helyett a többest, darabok, "milyenségek" helyett a "minden(sége)t". Stílusok helyett a zenét!<br>Van ilyen. Kicsit eldugva, kis fáradtság s valamivel több invesztáció árán, valamivel odébb, mint amit látni hallani a "polcokon", de van.
Ajánlom mindenkinek.